Nem csak a természettől függünk a fizikai túlélésért.
Szüksége van a természetre is, hogy megmutassa nekünk a hazafelé vezető utat, a kijáratunkat elménk helyzetéből.
Elveszítettük magunkat a cselekvés, a gondolkodás, az emlékezés, a várakozás előtt. Elveszünk a problémák világában, maga a 21. században.
Elfelejtettük, mit tudnak a sziklák, növények és állatok. Elfelejtettük lenni: légy önmagunk, csendben kell lenni, ahol ott van az élet: ITT és MOST
A kő, a fa vagy az állat figyelmének felhívása nem azt jelenti, hogy rájuk gondolkodnak, hanem egyszerűen észreveszik őket, felismerik őket, és úgy érzik, hogy vannak.
Aztán továbbadnak valamit a lényegükről. Úgy érzi, hogy mélységesen egységesül azzal, ami IS, és ahol megvalósul, akkor belép a mély pihenés helyére is önmagában.
Ha természetben sétálsz vagy pihensz, tiszteljétek ezt a királyságot, maradván teljesen ott. Lesz. Nézd. Figyelj. Élvezze.
Figyelje meg, hogy az egyes növények és állatok teljesen önmagukban vannak. Autnticos. Mesterség vagy hamisság nélkül.
Nem élnek a maguk mentális képein keresztül, és ezért nem kell ezeket a képeket megvédeni és javítani.
Minden természetes dolog, amellett, hogy önmagukkal egységesülnek, az egésztel egységesek.
Nem távoztak a külön létezést állító totalitás kereteitől: yo, a konfliktusok nagy alkotója.
Nem a testét hozta létre, és a test működését sem tudja irányítani.
A testetekben az emberi elmenél nagyobb intelligencia működik. Ugyanaz az intelligencia tartja fenn a természetben mindent. Hogy közelebb kerüljön ehhez az intelligenciához, tudatában kell lennie saját belső energiamezőjének, érezni az életet, a jelenlétét, amely animálja a szervezetet.
Amikor a természetet csak az elmén keresztül, a gondolaton keresztül érzékeli, nem érezheti annak életét, létezését. Csak a formát látja, és nem ismeri az azt animáló életet, a szent rejtélyt.
A gondolat redukálja a természetet fogyasztói javá, előnyök, ismeretek vagy más gyakorlati cél elérésének eszközévé.
Figyelje meg, érezze az állatot, a virágot, a fát, és figyeld meg, hogy a lény nyugszik. Mindegyik azonos. Óriási méltóságuk, ártatlanságuk, szentségük van.
Abban a pillanatban, amikor túlmutat a mentális címkéken, érezte a természet megmenthetetlen dimenzióját, amelyet a gondolat nem tud megérteni.
Ez egy harmónia, szentség, amely a teljesség megértése mellett bennetek is rejlik.
A levegő, amelyet belélegzel, természetes, mint maga a légzési folyamat. Irányítsa a figyelmet, amikor lélegzik, és rájön, hogy nem Ön lélegzik. A lélegzet természetes.
Csatlakozzon a természethez a leg intim és belső módon, észlelve a saját lélegzetét és maradva benne. Ez egy nagyon tiszta és energizáló gyakorlat. Ez a tudatosság megváltozását eredményezi, amely lehetővé teszi, hogy a gondolat fogalmi világából a feltétel nélküli tudatosság ágába mozogj.
Szüksége van tudatra, hogy tanítson, és segítsen visszatérni a lényedbe. Nem vagy elválasztva a természettől. Mindannyian részei vagyunk az Egyedi Életnek, amely számtalan formában nyilvánul meg az univerzumban, olyan formákban, amelyek mind össze vannak kapcsolva.
Amikor felismeri azt a szentséget, szépséget, hihetetlen nyugalmat és méltóságot, amellyel egy virág vagy egy fa létezik, hozzáad valamit ehhez a fához vagy ahhoz a virághoz.
A gondolkodás egy szakasz az élet fejlődésében. A természet ártatlan mozdulatlanságban létezik, amely megelőzi a gondolat megjelenését. Amikor az emberek megnyugodnak, túlmutatnak a gondolkodáson. A gondolkodáson kívüli nyugalom a tudás, a tudat hozzáadott dimenzióját tartalmazza.
A természet elvezethet nyugalomba. Ez az ő ajándéka neked. Amikor észreveszi a természetet, és csatlakozik hozzá a csend mezőjéhez, akkor tele van tudatosságával. Ez az ön ajándéka a természetnek. Rád keresztül a természet felismeri önmagát. Úgy tűnik, mintha a természet évek milliói várt volna erre.
