A Huna filozófia Polinézia nagyon ősi filozófiája. Ez egy gyakorlati életfilozófia, amely magában foglalta a kultúrát és az ott gyakorolt sok tudományágot, beleértve a sámánizmust. A Huna szónak különböző jelentése van. Ebben az összefüggésben alapvetően rejtett vagy titkos jelentést jelent valami értelmében, amit szabad szemmel nem látunk. Serge Kahili King, sámán és amerikai pszichológus nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ezt a filozófiát a mai értelemben megmagyarázza és elterjessze hazájában és a világ többi országában. Ez egy filozófia, amelyet megértettem, világosan, egyszerűen és explicit módon fejezi ki az univerzális fogalmakat vagy igazságokat. Hét alapelvet állít fel, amelyek fogalmi és gyakorlati eszközöknek tekinthetők:
Szervezze meg a valóság tapasztalatait
Transformálja a valóság tapasztalatait
Növelje és fejlessze lehetőségeinket
Mindenféle célt vagy célt elérhet
Nagyobb jólétet, harmóniát, magabiztosságot és hatalmat generál az életünkben
Az alapelvek világosan és egyszerűen vannak megfogalmazva, és alkalmazhatók az emberi tapasztalatok bármely aspektusára. Vannak, akik az egyszerűt a felületeshez és a bonyolultt a mélyhez társítják, de az ilyen társulás általában nem érvényes, és ebben az esetben még kevésbé. A huna alapelvei szintén nagyon mélyek. Mindegyik elv egy kijelentés, amelytől a különféle érzékek leválaszthatók. Mindegyik érzék viszont egy sor gyakorlati és filozófiai sorrend következményeivel rendelkezik, amelyek megértése és alkalmazása az átalakulás egyre mélyebb szintjére vezet.
Ugyanakkor ezeket általában nehéz alkalmazni. Mint minden tanulás esetében, a legnehezebb dolog általában a szokás megteremtése, azaz a gyakorlás és a testmozgás. Általánosságban a legnagyobb nehézség abban rejlik, hogy megjegyezzük őket, szisztematikusan használjuk őket, és továbbra is ezt folytatjuk, még akkor is, ha az azonnali eredményeket nem mindig rögzítik.
Noha minden elv önmagában hatékony eszköz, ugyanakkor egy sor része, amelynek van értelme. Ezért, amikor egy adott alapelvet kiválasztanak egy adott helyzet kezelésére, kényelmes azt használni, figyelembe véve az egész részét.
1. A világ az, aminek gondolkodója.
A gondolkodást itt széles értelemben vettük, amelybe beletartoznak az ötletek, hitek, meggyőződések, feltevések és mentális képek, mind tudatos, mind öntudatlan szempontból. Ez az elv alapvetően azt állítja, hogy gondolataink hozzájárulnak a valóság tapasztalataink előállításához.
Ez az elv megérthető irodalmi és metafizikai vagy ezoterikus szinten. Szó szerint, azt állítja, hogy nem a tények határozzák meg a valóság tapasztalatainkat, hanem az ezekkel kapcsolatos ötletek, ítéletek és értelmezések. Például a munkahelyi előléptetés megvalósítása tény. Ez a tény megváltoztatja a valóságunkat, de a változás nem csak a ténytől függ, hanem attól is, hogy hittünk (tudatos és tudattalan) róla. Ha például azt gondoljuk, hogy alkalmasak vagyunk az új állásra, megérdemelt és kedvező növekedésünkre, akkor egyfajta tapasztalattal rendelkezünk. Ha inkább azt gondoljuk, hogy az új pozíció túl sok felelõsséget von maga után, hogy nem vagyunk képezve érte, vagy hogy egy másik személy jobban felkészült, mint mi erre a feladatra vagyunk, tapasztalataink nagyon különböznek.
Kevésbé nyilvánvaló szinten ez az elv megerősíti, hogy a meggyőződésünk és meggyőződésünk is hozzájárult a növekedéshez. Azt mondjuk, hogy hozzájárultak, mert nem ellenőrizzük a valóságot. A valóság a változók végtelenségének összefolyásából származik. Meggyőződésünk előmozdíthatja vagy nem támogathatja a promóciót, nem tudják meghatározni, mi történik egy adott időben és helyen. A saját magunkról alkotott kép, az a véleményünk, hogy mi vagyunk, és mi az tehetségeink, hiányosságaink és lehetőségeink az életben, megnyit néhány utat és bezár másokt, bizonyos eredményeket megkönnyít, mások pedig nem. Az előléptetés példájával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy ha általában úgy gondoljuk, hogy jobb munkahelyeket tudunk elérni, akkor megvalósíthatóbb számunkra ezeket elérni. Nem kényszeríthetünk előléptetést, de megteremthetjük a feltételeket, hogy valamikor jobb pozíciót érjünk el.
Metafizikai és ezoterikus szempontból ennek az elvnek az alapvető állítása az, hogy a gondolatok elektromágneses energia. A gondolatok az anyag nagyon finom formája, energiák. Ez az energia képes vonzza a körülményeket mágneses módon, és kristályosodhat abban, amit objektív valóságnak hívunk. Mit jelent ez? hogy a gondolatok energiája, ha elég erővel vagy energiaterheléssel rendelkezik, formákat hoz létre. Hidd el, ki vagyunk, és körülményeinket. Ha ismét a promóció példáját vesszük fel, akkor azt mondhatjuk, hogy az a szilárd meggyőződés, hogy jobb pozíciót fogunk elérni, különféle módon vonzhatja ezt a lehetőséget. Lehet, hogy véletlenül látunk egy újsághirdetést, amikor általában nem olvasjuk azt az újságot, vagy ha egy barátom felhív minket, hogy adja meg nekünk ezt az információt, vagy valaki váratlan kapcsolatot kínál. Az a gondolat, hogy "meg vagyok győződve arról, hogy jobb munkát találok", konkrétan egy olyan eseményláncban nyilvánul meg, amely a jobb munka ajánlatában következtethet be.
Ez ismét nem jelenti azt, hogy minden egyes pillanatban megvalósíthatunk mindent, amit akarunk. Ahhoz, hogy elegendő energiát termeljünk ahhoz, hogy valami sokszor nyilvánvalóvá váljon, szükségünk van egy teljes emberi csoportra vagy közösségre, hogy ugyanabba az irányba gondolkodjunk. A hold eléréséhez például meg kellett várni, hogy sok ember elhiggye. Már jóval azelőtt, hogy megkezdődtek az erre az útra vonatkozó konkrét előkészületek, csak néhány ember fantáziája volt, ám ez akkor valósult meg, amikor sokan hitték ezt lehetségesnek.
Amikor rendelkeznek a szükséges erővel, gondolataink hatással vannak a testünkre, egészségünkre, magunkkal és másokkal való kapcsolatunkra. Meg tudják fejezni a vágyainkat, céljainkat és projektjeinket. A gondolatok valóságunk társalkotóiként működnek. Az egészséges gondolatok általában egészséges fizikai feltételeket teremtenek, a harmonikus gondolatok harmonikus kapcsolatokat generálnak, a jólét meggyőződése jólétet teremt.
2. Nincs korlátozás.
Kinek nem volt tapasztalata egy emberre gondolkodni és egy idő után megkapni a hívását? Vagy fordítva: van-e ösztönzés arra, hogy felhívjon valakit, és derítse ki, hogy ez a személy akkoriban gondolkodott? Hogyan tudnák ezek sok példát idézni ennek az elvnek az egyik jelentését: hogy minden kapcsolódik egymáshoz. A szellem, az információ és az energia szempontjából nincsenek elválasztások, nincsenek határok vagy korlátok, minden kapcsolódik és kommunikál egymással. Elménk a testünkkel és fordítva, az emberek egymással, a környezettel és az emberekkel stb. Információkat kapunk és adunk ki, és szellemileg és energikusan kapcsolódunk a körülöttünk lévő mindenthez, akkor is, ha különböző okokból nem tudjuk teljes mértékben ezt. Például a telepátia és a tisztánlátás lehetséges. Információkat kaphatunk és kiadhatunk mindenről, ami körülvesz, függetlenül attól, hogy milyen távolságra találunk kapcsolatot, éppen azért, mert nincsenek határok.
Ennek az elvnek a másik értelme arra a tényre vonatkozik, hogy minden lehetséges, vagyis a lehetőségeknek nincs korlátja. A tudomány, az oktatás, a technológia és a számítástechnika területén számos példa található olyan dolgokra, amelyeket lehetetlennek tartottak, és amelyek jelenleg nincsenek. A tudomány és a technológia lehetővé tette számunkra, hogy túllépjük érzékelő rendszerünk határait. Mint mindenki tudja, olyan eszközöket találtak ki, amelyek képesek rögzíteni és továbbítani azokat a dolgokat, amelyeket természetes érzékeink nem képesek rögzíteni. Most ezekkel az eszközökkel láthatunk olyan dolgokat, amelyeket egy ideje láthatatlannak tartottak, vagy amelyek az ember számára ismeretlenek voltak. Viszonylag a közelmúltig azt hitték, hogy a Down-szindrómás gyermekeknek nagyon kevés esélyük van a tanulásra. Ma a megfelelő programok és módszerek alkalmazásával ezek a gyermekek sokkal többet akarnak megtanulni, mint régen.
A kérdés az, hogy minden lehetséges, ha megtudjuk, hogyan kell csinálni, és rugalmasan tartjuk elvárásainkat az eredményekkel és az alkalmazott módszerekkel kapcsolatban. Ez az elv nem mondja, hogy minden lehetséges egy adott személy számára, egy bizonyos időben, helyen és formában. Azt mondja, hogy univerzálisabban minden lehetséges. Bizonyos kérdések lehetővé tétele érdekében szükség van egyéncsoport vágyára, elkötelezettségére és közös munkájára. Mások számára bizonyos körülményeknek először előfordulniuk kell, hogy más dolgok is lehetségesek legyenek.
De itt a lényeg az, hogy ha úgy gondoljuk, hogy valami lehetséges, valamilyen módon hozzájárulhatunk hozzá, míg ha úgy gondoljuk, hogy nem, nem működünk együtt annak érdekében, hogy megvalósuljon.
Egyéni és interakciós szinten az emberek túlnyomó többsége ötletekkel rendelkezik (tudatos vagy tudattalanul) arról, hogy mi lehet, mit tehet vagy lehet az életben, és ez korlátozza lehetőségeiket. Fontos szem előtt tartani, hogy általában ezek a határok csak feltételezések, nem pedig "valódi" korlátok arra nézve, hogy mi a mi számára vagy nem lehetséges. Személyes szinten is minden lehetséges, ha felfedezzük, hogyan csináljuk, vagyis hogyan alakíthatjuk át önképünket, gondolatainkat és tetteinket, és ha rugalmasak maradunk is elvárásaink, folyamataink és eredményeink szempontjából.
3. Az energia ott áramlik, ahol a figyelem megy.
Ez az elv utal arra, hogy milyen az energia jelensége. Azt mondja nekünk, hogy természetesen folyik ott, ahol odafigyelünk. Ha a test valamelyik részére irányítjuk a figyelmet, akkor az energia automatikusan megy. Az, ami felhívja a figyelmünket, energiát kap, így a leggyakoribb gondolataink azok, amelyeknek több erő és hatalom van, mert ők azok, akik a legnagyobb figyelmet kapják. Amint láttuk az első elvre való hivatkozáskor, a gondolatok elektromágneses energia. Azt is mondtuk, hogy ha elegendő erő van, akkor a betonban valamilyen módon megnyilvánulnak. Ez az elv pontosan beszámol arról, hogy mekkora a folyamat, amellyel a gondolatok megragadnak, és hogyan működik a mechanizmus, amellyel valamit felhatalmazhatunk. Azt mondja, hogy mindaz, amelyre állandóan összpontosítunk, akár automatikusan, akár önként, akár tudatosan, akár öntudatlanul, erőt és prevalenciát szerez az életünkben. Ha külön figyelmet fordítunk egy problémára vagy egy idegesre, akkor növekszik. Ha inkább a lehetséges megoldásokra vagy a kívánt jólétre helyezzük a figyelmet, akkor ezt elősegítjük.
4. Itt az ideje a hatalomnak.
A múltból tapasztalatokat vonunk le, a jövő felé irányt húzunk, és a jelenben ez az a hely, ahol hatalommal tehetünk valamit a megtanultakkal, vágyainkkal és projektjeinkkel. Sokat beszéltünk arról, hogy a jelen egzisztenciális szempontból az egyetlen valódi dolog, mivel a múlt csak emlékezet és a jövő csak képzelet. De még ha egzisztenciális szempontból is ez egyértelmű, pszichológiai szempontból sok ember hosszabb ideig él a múltban vagy a jövőben, mint a jelenben. És mi történik akkor? Az áramforrással való kapcsolat elveszik. Ez az elv világosan és egyszerűen megmondja nekünk, hogyan tudunk összekötni erőnkkel: a figyelem összpontosítása a jelen pillanatra. Nem azt mondja, hogy rossz a múltba vagy a jövőbe menni. Sokszor szükséges lehet. Azt mondja, hogy ha figyelmünk ott marad, leválunk a hatalomtól, és hogy helyreálljunk, vissza kell térnünk a jelenbe. A jelenre való összpontosításhoz csak azt a döntést kell hozni, hogy a létezés valamilyen síkjában vagy mindegyikében kapcsolódjon a jelenhez: a test, az elme, a cselekedetek vagy a szellem mostani kapcsolatához.
5. A szeretet az, ha valami elégedett vagyunk.
A szeretet ebben a filozófiában egyfajta energia és cselekedet, és nem érzés formájában értendő. A szeretet érzése kiegészíti az élményt, de nem az, ami meghatározza ennek az energianak a minőségét, vagy az ahhoz kapcsolódó cselekedeteket.
Energetikai szempontból a szerelem az unió ereje. Az ellenkező energia az elválasztási energia. Amikor a szeretet energiájával rezg, valakihez vagy valakihez kötődik. Az erről az energiaből származó és az energia növekedéséhez hozzájáruló cselekvési típusok valami vagy valaki értékelésének, felismerésének, csodálatának, elismerésének és megköszönésének a cselekedetei. Tehát, ha ezen tevékenységek bármelyikét megtesszük, növeli a szeretet energiáját a kapcsolatokkal önmagunkkal, másokkal és / vagy a környezettel.
Az elv azt mondja, hogy amikor szeretünk, akkor boldogok vagyunk. Tehát ha valaminel el akarunk boldogulni, szeretnünk kell. Mivel a szerelem egy cselekvés és egy energia, nem függünk attól, hogy milyen érzelmekben növeli a szeretet az életünkben: megköveteljük, hogy elvégezzük és gyakoroljuk az ahhoz vezető cselekedeteket, amelyek, amint mondtuk, az értékelés, a Elismerés, csodálat, elismerés és köszönet.
A szeretettel ellentétes mentális cselekvés kritika. Minden alkalommal, amikor bírálunk valamit vagy valakit (beleértve magunkat is), a szeretettel ellentétes energiában rezegünk. Tehát minden alkalommal, amikor bíráljuk, boldogtalanságot generálunk. Általánosságban az az elképzelés, hogy ha kritizálunk, javítunk valamit, ám a hatás ellentétes azzal, amit akartunk, mert amint mondtuk, a mi boldogtalanság és szétválasztás áll elő. E filozófia szempontjából, ha boldogtalanság van, alapvetően nem javultunk.
A szétválasztás energiáját érzelmileg félelemként tapasztalják meg. A félelem az az érzelem, amelyet akkor érezzünk, amikor vibrálunk ezzel az energiával, amikor egyedül és különállóan érezzük magunkat. Ha félünk, az nem az, hogy harcoljunk vele, hanem hogy több energiát és szeretetet generáljunk. Amikor tele vagyunk hatalommal és szeretettel, a félelemnek nincs helye, eltűnik. Mint láttuk az előző alapelvre hivatkozva, hatalmunk növekszik, amikor a jelenre összpontosítunk, és amint láttuk az ezzel az elvvel kapcsolatban, szeretetünk növekszik, amikor olyan tevékenységeket hajtunk végre, amelyek az unió energiájával rezegtetnek bennünket.
6. Minden hatalom belülről jön.
A természetben mindennek hatalma van. Az erő egy célra irányított energia. Tehát mindennek van célja. Az egész minden aspektusának, a természetben lévő minden lénynek megvan a maga célja.
Az emberek, mint minden más az univerzumban, hatalommal bírnak. Ezt az erőt a létezés különféle aspektusaiban vagy síkjai fejezik ki, mint fizikai, érzelmi, mentális és szellemi erő. Általában arról beszélünk, hogy több vagy kevesebb hatalommal rendelkezik. Ebből a filozófiából az derül ki, hogy valójában többé-kevésbé kapcsolódunk az energiaforrásokhoz, az energia többé-kevésbé folyékony a rendszerünkben, és nagyobb vagy kevesebb képesség van arra, hogy ezt az energiát szándékosan egy cél felé irányítsuk.
Az energiaforrásokkal való kapcsolat alapvetően háromféle módon értelmezhető, az ezzel kapcsolatos vélemények függvényében: kapcsolat belső forrásokkal, külső forrásokkal vagy mindkettővel. E filozófia szempontjából nem mi vagyunk az egyetlen vagy a végső energia és erőforrás, mert mindennek van hatalma az Univerzumban. Mint mondtuk, saját energiát generálhatunk, és kapcsolódhatunk olyan erőforrásokhoz is, amelyek túllépnek a tőlünk, hogy megnöveljük sajátjainkat. Mivel az Univerzum végtelen, az Univerzum hatalma szintén végtelen. Minél jobban kapcsolódunk az univerzumhoz, annál nagyobb lesz hatalom. De ez a kapcsolat tőlünk függ. A hatalom birtoklása magában foglalja a felelősségvállalást és a döntést, hogy eldöntsük (tudatosan vagy tudattalanul), hogy mennyit, hogyan és milyen módon létesítjük ezeket a kapcsolatokat saját egyéni erőnkkel és más bennünk lévő hatalmakkal, például más lények hatalmával, a természet és a kozmosz. Éppen ezért minél több szeretet van, annál több hatalommal rendelkezik, mert egységesebbek vagyunk és kapcsolatban állunk több erőforrással. Ha a különböző hatalmak összekapcsolódnak, és összhangban vannak egymással, akkor kedvezően befolyásolják, és így teljesülnek a relatív részek céljai, ugyanakkor a Mindegyik céljával. Ezért nincs nagyobb hatalom, mint a szeretet hatalma.
7. A tényleges az igazság mértéke.
A Huna filozófiája kiemelkedően praktikus. Nem javasol igazságot vagy abszolút módszereket. E filozófia alapján ez a hét alapelv is relatív. Ötletek vagy hatékony eszközök az élet boldogságának és jólétének eléréséhez, de vannak és javasolhatók más ugyanolyan érvényesek vagy hatékonyak.
Ez az elv tehát állítja, hogy az igazság és a módszer szempontjából minden relatív. Azt állítja, hogy az eredmény a valós paraméter. Megállapítja, hogy csak annak tudhatjuk meg, hogy valami igaz-e vagy sem, az okozott hatások miatt. Ez azt jelenti, hogy az, ami egyesek esetében igaz, mások számára nem igaz, hogy az, ami mások számára működik, mások számára nem működik.
Javasolja továbbá a figyelem irányításának módját az életben: azt javasolja, hogy keressünk hatékonyat, és rajta keresztül találjuk meg az igazat.
Ez az elv azt is mondja, hogy mindig sokféle módon lehet megtenni a dolgokat, elérni a kívánt eredményeket, mert az a gondolat, hogy sok hatékony módszer létezik valami elérésére.
Van egy másik, kevésbé nyilvánvaló gondolat, amely implicit ebben az elvben, amikor azt a 7 alapelv összességének figyelembevételével vizsgálják, és ez azt jelenti, hogy meghatározzák a végeket. A harmonikus közegek harmonikus hatást fejtenek ki, az inharmonikus közegek diszharmonikus hatásokat idéznek elő. Ebből a szempontból csak akkor van hatékonyság, ha az eredmény harmonikus, és amint láttuk, csak akkor van harmónia, ha szerelem van.
