A Schumann-rezonanciák vizsgálata kulcsfontosságú a bolygók eredetének megértésében
2011-ben sok kutató felfedezte, hogy a NASA úgynevezett „elektromágneses mező vektor eszközét”, amelyet modern műholdakra és repülőgépekre szereltek fel, felhasználhatják Schumann-rezonanciák detektálására és megfigyelésére, így részletesen meg lehet vizsgálni, hogy az RS befolyásolják a Naprendszer különböző bolygóinak kialakulását és konfigurációját.
Másodpercenként különféle fénysugarak mozgatják a Föld elektromágneses mezőjét. Ezek a villanások olyan elektromágneses hullámokat generálnak, amelyek körülveszik a Földet, és befolyásolják a felületi és az ionoszféra alsó rétegei között elhelyezkedő impulzusokat. Ezeket az impulzusokat Schumann-rezonanciáknak nevezzük, és jelen vannak Naprendszerünk minden bolygóján, és valószínűleg a bolygók műholdaiban is.
II.-A tudomány új, kritikus felfedezései, amelyek a kozmosz eredetét vizsgálják: Schumann-rezonanciák és a kozmogenezis.
Az Astrophysical Journalban 2012 májusában közzétett tanulmányban Fernando Simoes vezette kutatók új technikát írnak le, amely felhasználható a Naprendszer genezisének megértésére. A Schumann-rezonanciák természetesen kulcsszerepet játszanak a Naprendszer bolygóinak kialakulásában. A kulcs, mondja Simoes, nem csak az RS függőségében van a bolygók méretétől, ahogyan azt korábban gondolták, hanem az összetételüktől és az említett összetétel későbbi módosításaitól is. Ennek oka többek között a vezetőképesség jelenléte az elemek atomjainak és molekuláinak kilépése miatt, például víz, metán, oxigén és ammónium. Ezen elemek létezése az RS-hez kapcsolódik, miután már ellenőrizték, hogy az RS az egész Naprendszerben jelen van-e, és nem csak a Földön, mint az eredetileg gondoltak.
Simoes szerint az újdonság magában foglalja az RS mérésének ezen technikáinak alkalmazási lehetőségét a Naprendszer összes bolygójának légkörének meghatározására a Schumann-rezonanciák, amit meg lehet tenni azáltal, hogy ezeket a korábban említett mérőberendezéseket beépítjük az űrszondákba és műholdakba.
Simoes azt sugallja, hogy a legjobb módszer ennek meghatározására az lenne, ha ezeket a modulokat aktiválnák a műholdaknak a bolygók légkörébe történő beavatkozásának végső belépése során, úgy, hogy a megsemmisítésük során össze lehet gyűjteni az összes adatot, amely megfelel ezen bolygók légkörének RS-jének. Ily módon a légkör összetétele nagy pontossággal ismertté válhat, és ne hagyja ki ezt a lehetőséget a jövőbeli űri missziók során.
