A jéghegy csúcsa képezi személyiségünk, azaz az ismert, a látható, az ésszerű és az objektum egészét. Sokan egyetértenek abban, hogy azokban az ismert korlátokban élnek, amelyek az ésszerű paradigma helyét alkotják. A jéghegy csúcsa képezi azt a teret, amelyben az ember megteremti tudatosságát, vagyis fogalmát vagy mindent, amit azonosít. A tudatosság az ébrenlét, a fizikai valóság világa, ahol az ember az evolúció csúcsán helyezkedik el más állatfajokhoz képest.
A jéghegynek ennek a csúcsának van egy alapja, alja, a jégszerkezet nem képes megtartani és lebegni a vízben, ha nem rendelkezik szilárd jégtömeggel. Valójában van egy hatalmas jégtömb, amely a jéghegy látható részét tartja. A jéghegy tehát mindent tartalmaz: a látható és a láthatatlan, amely általában vízbe rejtve rejtve létezik. Mindkét rész egyensúlyban van, állandó, oszthatatlan gesztaltot alkotnak: az egészet, amely több, mint a részek összege.
Ez a paradoxon arra késztet minket, hogy azon gondolkodjunk, miért vagyunk elégedettek azzal, hogy csak a jéghegy látható részét tudjuk megismerni, amely része mindenki számára ismert nevet szerez: személyiség. Ez az emberi kar egy racionális építő, az az elképzelés, amely az embereknek a világról és önmagukról szól, és amely lehetővé teszi személyes tulajdonságokkal rendelkező identitás létrehozását, amelynek ellenőrzése és a társadalmi viselkedésük fejlesztése megtörténik. A személyiség olyan életmódot hoz létre, amely biztonságot nyújt, és konfigurálja az egyéni kozmoszt, valójában ez a varázslatos szem, amelyen keresztül minden információ átjut a külvilágból. Sokan a látható világ, az ésszerű paradigma alapján építik fel saját személyiségüket, ezt egy nagyon erõs kövekkel, cement- és acéloszlopokkal fölépített építészet alkotja.
Mi tehát a jéghegy láthatatlan része? Szolgálja-e ezt az elmerült paradigmát, vagy nem tudja? Használ-e hasznot, vagy nem próbálja meg kiterjeszteni az ismert láthatárot? Ez a rejtett rész felfedezésének szolgál? Ezek olyan kérdések, amelyekre mindannyian felkérést kapunk, hogy válaszoljon, anélkül, hogy ezt megtenné. Ismert, hogy sok ember megfelel egy egyedi paradigmának, és biztonságot, védelmet, irányítást és nyugalmat talál, ezért a mozgó rendszerek - különösen a felnőttkorban - súlyos fenyegetést vagy veszélyt jelentenek. Az ésszerű elme rendszerint egy sor mechanizmust épít fel, és bojkottál minden személyes kísérletet a gondolkodásmód kibővítésére vagy megtörésére, felfedve a védelmi mechanizmusokat és a racionális világhoz való túlzott kötődést.
Néhány ember azonban tisztában van azzal, hogy nagyobb a valóság, és elképzelésük van a jéghegyről mint oszthatatlan egészről. Ezek az emberek különböző módszereket keresnek a személyes élet alapvető szempontjainak elmélyítésére és szellőztetésére a gyökérben. A nem rendes világ felfedezésének hiteles módja egy olyan felfogás, amely megfelel egy személyes felhívásnak, amelyen keresztül a keresési aggodalom spontán módon megérkezik: mert azt hiszik és remélik, hogy új horizontot fedez fel az emberi evolúcióban. Mindenesetre, ezek a felfedezők nem konformista emberek a közös életben, és már megszerzik azt az előnyt, hogy saját valóságukat fokozatosan kibővítik. Ez az út megszerzi a lelkiség rangját, mivel a korábban megfogalmazott kérdések megválaszolására tett minden kísérlet megmutatja az egyedi paradigmák transzcendenciájának szintjét.
A lelkiség egy olyan transzcendencia útja, amely egyesíti a tudomást a várakozás előtt álló dolgokból, egyesíti az objektív és a szubjektív realitásokat, a tudatos és tudattalanokat, az egészet a részek előtt veszi figyelembe, és az anyagi világ kiegészítése. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy elmélyítsük az élet törvényeit, tiszteletben tartva azok jelentését és összefüggéseit. A spirituális élet a szent tisztelete, amelynek elemei eredetiek és összehangolnak minket a kozmosz erőivel, ami végül a teljes jéghegy gondolatát tükrözi egy összefüggésben vagy az univerzumban. Nem számít, milyen módokon léphet át a küszöb átlépése a spirituális út csatornájának eléréséhez, de fontos az ésszerű szándék, hogy az élet törvényei szerint összekötjük, tiszteljük és éljük: ők az egyetemes szeretet törvényei.
És mitől félsz? Arnaldo Quispe
