A sorozat első cikkében röviden ismertettem az öt utat, amelyeket azonosítottam az Istennel való találkozásunk kutatása során. Ebben az alkalomban kibontakozom a szolgálat útján, azaz a szomszéd feltétel nélküli szeretetén, amely segítséget nyújt anélkül, hogy kértek volna. Ez az együttérzés módja, az általunk elérhetõ képesség elérésének módja, hogy elkerüljük mások szenvedését, és a legsebezõbbekkel való szolidaritást. Aki a szolgálati utat választja, annak természetes és spontán hajlammal rendelkezik, hogy megfeleljen az igényeknek és jót tegyen más embereknek. Önzetlen hozzáállása van, amelynek jutalma a szolgáltatás nyújtásának belső elégedettsége. Sok esetben ez az út kiegészíti más utak követőit, amelyek révén teljesítik azt a legnagyobb vágyukat, hogy végül is szolgáljanak Istent. Ebben az esetben, amikor Istent mondom, a monoteista vallások személyes Istenére vagy az istenségre vagy más vallások vagy hiedelmek végsõ lelki képviselõjére gondolok.
Azok az emberek, akik ezt az utat járják, mindig figyelnek minden segítség lehetőségére. Alázatosak, nagylelkűek, proaktívak, együttmûködnek, és általában meghaladják a tőlük elvárásokat, mások javára feladják a saját kényelmeiket.
Hogyan haladunk előre, és milyen akadályokat találhatunk a kiszolgálás módjában
Úgy gondolom, hogy az ajtó, amely megnyitja a szolgálat útját, a jóság. Ez a valódi vágy arra, hogy jót csináljon anélkül, hogy bármit is elvárna cserébe.
Ez a túra általában közeli barátok szolgálatával kezdődik, például egy barát, beteg családtag gondozásával vagy a probléma megoldásának támogatásával. Néha idegeneket szolgálunk fel, de ez nem a leggyakoribb, bár ez kiváló jelzés arra, hogy megvan ez az erény.
Ezen az úton számos akadályt találhatunk. Általában azt tapasztaljuk, hogy nincs idő arra, hogy munkát vagy egyéb kötelezettségeket vállaljunk egy szolgáltatás nyújtására. Azok, akik valóban rendelkeznek ezzel a hivatással, mindig hajlandóak feláldozni annak az időnek a részét, amelyet más emberek szolgálatában szentelnek. Ha nem sikerül leküzdeni ezt a nehézséget, akkor folytatnunk kell más utak keresését, amelyek kevesebb szállítást igényelnek.
Az időhiány leküzdésekor egy másik akadály, amelyet le kell küzdenünk, a büszkeség, az arrogancia és a fölény fölénye miatt, amely embertársaink felett érezte magunkat. Az ilyen büszkeség nagy problémája az, hogy megöli az együttérzést, amely forrást támaszt a mások szenvedésének elkerülésére. Ha a büszkeség megakadályozza, hogy ilyen módon haladjunk tovább, akkor ezt le kell győznünk, vagy más utak egyikét kell megtennünk.
Az első akadályok leküzdésével kibővíthetjük akcióink körét rokonainkon vagy ismerőseinken túl. Készen állunk arra, hogy közösségi szolgáltatásokat nyújtsunk, részt vehessünk olyan társulásokban, amelyek segítenek a társadalom legsebezhetőbb helyzetű személyeinek, például az időseknek, az elhagyott gyermekeknek, a betegeknek vagy a szegényeknek.
Ezen út következő lépése a Lénynek - vagy hitünk legfelsőbb képviselőjének - való kiszolgálás, és kevesen érik el azt. Ennek elérésének fő akadálya a ragaszkodás, az a meggyőződés, hogy nem lehet birtok nélkül élni. A legerősebb és legnehezebb kötődés a családhoz kapcsolódik. Az ember csak néhány keleti kultúrában kész arra, hogy elváljon családjával és szentelje magát szellemi növekedésének. Nyugaton ezt a gyakorlatot furcsa és embertelennek találjuk.
Ragaszkodunk hozzá a barátokhoz, az anyagi javakhoz, az életmódunkhoz és az egyénünkhöz is, minden olyan vagyonból, amelyet nehéz elhagyni, hogy Istennek szenteljük magunkat. Ha a kötődés akadályozza az utat, akkor tanácsos a hit vagy a tudás útját választani, mert a meditáció során nekünk is nehéz lesz előrehaladni.
Amikor sikerül leküzdenünk ragaszkodásunkat, akkor csak egy akadályt kell legyőznünk, mielőtt Istennel találkoznánk, amely, mint a hit útján is, a félelem. Ebben az alkalomban attól tartanak, hogy nem leszünk olyan kedves, hogy a Legfelsőbb Lény elfogadja az ő iránti elkötelezettségünket. Ha ez a félelem nem merül fel, akkor végre elérjük az Istennel való találkozás célját.
______
SZERZŐ: Juan Sequera, a https://hermandadblanca.org/ család családjának írója
