Gyakran azt a benyomást kapjuk, hogy külső érvek határozzák meg, hogyan érezzük magunkat, azonban ha alaposan megvizsgáljuk reakcióinkat, felfedezzük, hogy gondolataink fontos közvetítő szerepet tölt be köztünk és a valóság között.
Az elménk megismerésének egyik első lépése annak felismerése, hogy fontos szerepet játszik a világ észlelésében.
Így a belső párbeszéd, amelyet ezek a gondolatok képeznek, fontos hatással van érzelmi állapotunkra. Aaron Beck és Albert Ellis (a kognitív terápia alapítói) megfigyelték, hogy gyakran a gondolatok, amelyek messze nem igazak a valósághoz, torz képet alkotnak bennünk. Emellett ezek a szerzők megfigyelték klinikai gyakorlataik során, hogy az elfogultság gyakran megismétlődik, így csoportba kerültek az úgynevezett „ kognitív torzulások” néven.
A fő kognitív torzulások a következők:
1. Polarizált vagy kétoldalú gondolkodás:
A dolgok szélsőséges vagy ellentétes besorolása (pl. Minden vagy semmi, fehér vagy fekete, jó vagy rossz), a közbenső lehetőségek figyelembevétele nélkül.
2. Katasztrofista látás :
A különféle lehetőségek között azt gondolhatom, hogy a legrosszabb mindig megtörténik (pl. Mivel a fiam későn érkezik haza, azt hiszem, valami szörnyű történt vele).
3. Testreszabás :
Az a hajlandóság, hogy minden, ami körülöttünk történik, hozzánk kapcsolódik (pl .: a főnököm rossz hangulatban érkezik, és azt hiszem, azért van, mert mérges rám, mert valami rosszat tettem).
4. Túlgenerizáció :
Készítsen általános következtetéseket az egyedi és elkülönített eseményekből (pl. Mivel ma elfelejtettem a cég dokumentumait otthon, kudarcnak vagyok, és soha semmit sem fogok tenni az életben).
5. Szűrés vagy szelektív absztrakció
Értékelje a globális helyzetet negatívnak, mivel vannak olyan elemek, amelyek negatívak más jellemzők figyelembevétele nélkül (pl. Nem bírom ezt ... ez elviselhetetlen ...).
6. A gondolat értelmezése :
Tegyük fel mások gondolatait vagy szándékait bármilyen bizonyíték nélkül (pl .: amely ezt mondja ..., az oka ...).
7. Önnek:
Tartsa be a merev, rugalmatlan és igényes szabályokat arról, hogy miként kell lennie a dolgoknak (pl. Kell lennem ... nem kellene éreznem ...).
8. Címkézés:
Helyezzen magunkra vagy másokra globális címkéket anélkül, hogy figyelembe vennénk a véleményeket vagy más árnyalatokat (pl .: én… vagyok, ez egy…).
9. Az igazságosság téveszme :
Ha azt gondoljuk, hogy mindennek bizonyos módon meg kell történnie, és ha nem így van, akkor tisztességtelen (pl. Többé nem jogosult ..., igazságtalan, hogy ...).
10. Érzelmi érvelés:
Ha azt gondoljuk, hogy ha valaki úgy érzi, akkor igaz, hogy valódi oknak kell lennie ennek a érzésnek (pl. Ha féltékenynek érzem magam, mert gyanús okok vannak).
11. Dekvalifikálja a pozitív személyeket:
Fontolja el a fontosságot, ismételten figyelmen kívül hagyja vagy alábecsülje a pozitív tapasztalatokat, elsősorban arra összpontosítva, hogy mi megy rosszul (pl. Mielőtt valaki más elmondja nekem, hogy valami jó van bennem vagy az életemben, hogy gondolkozzam: igen, és mondj el valamit, ami nem olyan jól megy)
12. Jóslás:
Jósolja meg vagy prófétálja az események kimenetelét, mielőtt azok bekövetkeznének (pl. A teszt végzetes lesz).
13. Megerősítő torzítás:
Csak arra az információra fordítson figyelmet, amely megerősíti a valósággal kapcsolatos előzetes gondolataimat (pl. Ha úgy gondolom, hogy valaki önző, inkább észreveszem és emlékszem a magatartásra, amely megerősíti azt az elképzelésem, hogy ez a helyzet).
Mindezek a torzulások a valóság egyszerűsített és nem igazított látását feltételezik, ami gyakran kellemetlen érzelmeket vált ki bennünk. Harcuk első lépése az, hogy megismerjük létezésüket.
Figyelembe véve a belső párbeszédet és az egyszerűsítő és abszolutista kifejezések felkutatására törekszünk, mint például „mindig”, „soha”, „tisztességtelen”, „jó”, „rossz”, „kellene”, „nem szabad” ... megkönnyítheti a feladatot.
Gyakran az, hogy ezeket a torzításokat „elkapjuk”, gyakran elegendő az alternatív gondolkodási módok kereséséhez. Más esetekben azonban a változás miatt óvatosan kell abbahagynunk, hogy újrafogalmazzuk ezeket a gondolatokat, és helyettesítsük azokat másokkal, amelyek jobban megfelelnek a valóságnak.
Mivel az élet néha nehéz helyzetbe hozza magát, érdemes jól megismerni működését, hogy szükségtelen szenvedést ne adjunk a helyzetünknek.
Az elme és gondolatai kétélű kard: a belső párbeszéd realisztikus diskurzussá történő átalakítása, amely ösztönöz bennünket, és nem egy katasztrofális történet, amely hozzájárul a süllyedéshez, a kezünkben van, és a legtöbb változtatáshoz hasonlóan az élet fontos, a figyelem és a kitartás erőfeszítése, amelyet kétségtelenül jutalmazni fognak.
Manuel Gross
http://manuelgross.bligoo.com/20120713-conozca-las-13-distorsiones-cognitivas-que-afectan-la-percepcion-de-la-realidad
forrás:
13 kognitív torzulás, amelyek befolyásolják a valóságot
